A bennünket körülvevő természet állapotának egészsége nagyon fontos. Sajnos a modern kor emberének ma már nem sokat jelent a fák, vizek, levegő tisztasága, jóléte egészen addig, amíg személyesen nem lesz érintett a dologban. A természettel való kapcsolatunk jelentősen leszűkült annyira, hogy jobbesetben hétvégenként elmegyünk kirándulni. Ez voltaképpen jóval bonyolultabb ennél, mert bármennyire nem veszünk róla tudomást, szerves részei vagyunk az élet körforgásának és ha valamilyen rendszer borul, az bizony ránk is hat.
Gondolhatnánk, hogy majd a környezetvédelmi szervezetek megoldják a problémákat. Mi az, ami életre hívta ezeket? A 80-as, 90-es évek nagyobb katasztrófái és a klímaváltozás egyre fenyegetőbb réme okozta a fordulópontot. A környezetvédelmi szervezetek azóta számukban eléggé megsokszorozódtak, de ezzel szemben azt kell látnunk, hogy érdemi lépések csak ritkán történnek. A különféle konferenciákon, amik szervezésre kerülnek, nagy vállalásokat tesznek bizonyos nemzetek és alapelveket fektetnek le, de eltelik 5-10 év és lényegi lépések mégsem foganatosuknak.
Sajnos a környezetvédelmi szervezetek dolga nem könnyű, miközben a helyzet megállás nélkül romlik. Valóban be kell következzen valami hatalmas probléma, ami megrázza az emberiséget, hogy történjen végre valami? Attól félő, hogy igen. A környezetvédelmi szervezetek addig is igyekeznek, de a közgazdasági, termelési érdekek mindig előbbre valóbbak.
Segítene, ha újabb csoportosulások jelennének meg? Egyelőre az is remek lenne, ha meglévők hatékonyan tudnák végezni a feladataikat. Ahogy haladunk előre az időben, a fenntarthatóság eszméjét hangoztatva csak éljük fel a jövő generációnak szánt erőforrásokat. Ez egyszerűen fenntarthatatlan és hamarosan eljön a fordulópont, amikor már muszáj lesz lépni. A környezetvédelmi szervezetek régóta húzzák a vészharangot, így aztán itt az ideje odafigyelnünk rájuk és akár a saját léptékünkben, ami lehet egy kertes ház megtenni, amit csak tudunk, hogy környezetünkön látható módon javítsunk.
