
Az emberiség jövője nagyon pengeélen táncol. Egyszerűen nem akarunk tudomást venni erről, de a valóság ez, ami előbb-utóbb elér bennünket és csak rajtunk múlik, hogy fájni fog vagy sem. Sokan úgy élik a mindennapjaikat, hogy elképzelésük sincs arról, mi az, ami körbeveszi őket és minek a részét képezik. A környezettudatosság nem azért fontos, hogy a bolygót megmentsük. A Föld köszöni, jól van és utánunk is remekül fogja érezni magát. Nekünk magunkra kell gondolnunk és az utánunk jövő nemzedékre.
Nem élhetjük fel korlátok nélkül az erőforrásokat, szennyezhetjük el a levegőt, vizeket, mérgezhetjük és pusztíthatjuk a talajt, mert mindennek mi látjuk a kárát. A természetvédők csak néhány faj sorsát féltik, de aki átlátja a teljes rendszer működését rájön, hogy itt a tét jóval nagyobb. A környezettudatosság sajnos egy jól hangzó szólammá degradálódott mindösszesen. Miért van ez? Főként azért, mert mindent a gazdasági növekedés alá rendel a modern kor embere. Képtelen belátni, hogy vannak határok és a folyamatos növekedés lehetetlen.
A fékek behúzása nem azt jelentené, hogy teljesen le kell mondanunk a kényelmünkről. Erről szó sincs. Már azzal sokat elérhetünk, ha megnézzük, mit vásárolunk és milyen mértékben pazarolunk. Hol van itt a takarékosság és környezettudatosság, amikor a megtermelt élelmiszer majdnem 40 %-a a kukában végzi, a fejlett Európában? Ez a helyzet még sokkal rosszabb az Államokban. Csak ennek a problémának az ésszerű kezelésével elérhető lenne, hogy a világon élő összes éhes szájat megetessük naponta kétszer.
Látható tehát, hogy megoldások lennének, csak az akarat hiányzik. Szerencsére a környezettudatosság szemléletmódja kiteljesíthető kicsiben. Elég, ha egyetlen ember jó példával jár elől és lassan minden megváltozhat. Keressük a módokat, ahol a környezettudatosság teret nyerhet és igyekezzünk saját életünket rendbe tenni. Mindig csak kis lépésekkel haladjunk előre és akkor az eredmények jelentkezni fognak. Csakis rajtunk áll, hogy mit kezdünk a környezettel ahol élünk és boldogságban vagy nyomorban tengetjük a mindennapjainkat.