Fennáll egy olyan morális probléma, amire az emberiség egyszerűen képtelen tisztán ránézni és felismerni a zavaró helyzetet. A jelenlegi társadalmi berendezkedés egyik kulcsfontosságú része a birtoklás. Most az teljesen mindegy, hogy állami- vagy magántulajdonról beszélünk, ugyanis a kérdés éppen ennek a tényleges jogosultsága. Hogyan gondolhatjuk mi azt, hogy tulajdonunkba vehetünk olyan területeket, régiókat, környezeti potenciálokat, amiknek a jelenlététől mi magunk függünk?

Valójában az a kijelentés, hogy az adott föld a mienk, hatalmas illúzió, hiszen mi élünk rajta és ha megbontjuk az egységét, akkor azzal saját magunknak ártunk. Itt kerülhet be a képbe a környezetgazdálkodás fogalomköre. Ha már jogilag, másokkal szemben olyan jelegű előnyre kívánunk szert tenni, hogy adott területről nyerünk ki nyersanyagokat, vagy azt használjuk fel élelmiszertermelésre, akkor jó lenne, ha mindezt ésszerűen tennénk. Azzal, hogy lepusztítjuk, kihasználjuk a környezet adta javakat, nem érünk el mást, csak magunk után hagyunk egy jelenetős űrt.

A környezetgazdálkodás ugyanakkor történhet rendkívül produktívan és teremtő módon. Gondoljunk csak bele, ha már a haszontermelés a cél, akkor azt is megtehetjük többféle módon. Egy erdőt letarolhatunk a földig és eladhatjuk a fát, mint nyersanyagot, majd várhatunk megint több 10 évet, amíg az ismét kinő vagy folyamatosan élvezhetjük az előnyeit egy rekreációs központ létrehozásával. Élménypark kiépítésre is lehetőség van, így a turizmusból, szolgáltatás képében folyamatosan termelhetjük a profitot, miközben a természeti rendszerek csak minimális formában sérülnek.

A környezetgazdálkodás révén elérhetjük, hogy az a rész, ahol termelünk mindig produktív legyen, de a felelőtlen gazdálkodás a talaj, mint erőforrás gyors kimerüléséhez is vezethet. Valójában csak rajtunk múlik, hogy melyik módszer mellett döntünk. Amennyiben komolyan gondoljuk, hogy szeretnénk egy produktív és tiszta környezetet hagyni a gyermekinkre, akkor jobb, ha a környezetgazdálkodás célirányosan és ésszerűen történik különben a jövő generációi komolyan nélkülözni fognak.